A Közösségi Jóllét céljellegű hatásterület

 

 

‹›×

„A Közösségi jóllét hatásterülete céljellegű hatásterület” - hangsúlyozta Prof. Dr. Báger Gusztáv a Jó Állam Jelentés Közösségi Jóllétet vizsgáló munkacsoportjának szakmai workshopján. A munkacsoport vezetője szerint a jóllétet nem folyamatában, hanem az eredmény szempontjából kutatták olyan területekre (dimenziók) fókuszálva, mint például a jövedelmi helyzet, társadalmi kirekesztés, egészségügyi és szociális védőháló. A munkacsoport kutatói az egyes dimenziók indikátorainak alakulását ismertették a mai eseményen.

„Ez a workshop a 2018-as Jó Állam Jelentés elkészítésének egy fontos fázisa” - mondta Csuhai Sándor az esemény megnyitóján. Az Államkutatási és Fejlesztési Intézet Mérési és Módszertani Irodájának irodavezetője kiemelte, hogy a Jó Állam Jelentéshez szükséges anyagok elkészültek. Hozzátette, e határterületen kevés kérdés van.

Báger Gusztáv a célszemléletű kutatásról elmondta, hogy nagyon fontos az emberek számára. „Állandóan törekszünk az újításra” - emelte ki a munkacsoport vezetője, aki beszédében kitért arra is, hogy új területeket hódítanak meg a kutatás számára. Példának a családtámogatási problémakört említette, s mint mondta, tervben van a fogyatékos emberekkel való foglalkozás kérdésének vizsgálata. Az utóbbi esetében kiemelte, hogy fontossága már felmerült, csak értelmezési nehézségek vannak. „A közösségi jóllét tekintetében a gazdasági helyzet mostanában jól alakult” - fejtette ki.

Dr. Szabó Ildikó a jövedelmi helyzetet mint első dimenziót mutatta be. A Közösségi Jóllét munkacsoport tagja szerint a háztartási szektor összes korrigált, rendelkezésre álló jövedelmének alakulása az elmúlt időszakban nagyon pozitív. Bár a 2008-as világválság törést hozott, a későbbiekben jelentős fejlődés volt jellemző. A lépcsőzetes, folyamatos emelkedést pozitív alapnak nevezte. „A visegrádi országokhoz képest viszont van még hova felzárkóznunk” - jegyezte meg. Az alkalmazásban állók havi nettó keresete terén 2017-ben kiugrás tapasztalható. „Ez nagy előrelépés” – fogalmazott Szabó Ildikó. Kitért arra is, hogy a munkaerőhiány miatt a meglévő munkában dolgozók nagyobb jövedelemre tudnak szert tenni. A háztartások megtakarítása indikátorból kiderült azt is, mire fordítja a lakosság a megtakarítást. „A háztartási szektor eladósodása a 2008-as válságig nőtt, utána folyamatos és egyre radikálisabb csökkenése mérhető.” Mint mondta, a visegrádi országokkal azonos mutatókkal rendelkezünk e téren. A felső és alsó jövedelmi ötöd arányának feltárásának az a célja, hogy megmondják, hogyan alakul a középosztály jövedelme. „Ez kiegyensúlyozott” - jellemezte.

Ménesi Éva a társadalmi kirekesztés kérdéseiről számolt be. A Közösségi Jóllét munkacsoport tagjaként a szegénység vagy társadalmi kirekesztődésről elmondta, anyagi javak és szolgáltatások megvásárlásának hiányát kell érteni alatta, valamint a munkaerőpiachoz való hozzáférés csökkentett voltát is jelenti. Kihangsúlyozta, hogy 114 ezer főt érint a munkaerő-piaci kirekesztettség, az alacsony munkabér és az anyagi jellegű szolgáltatásokhoz való hozzá nem férés. „Ez jól célzott társadalompolitikával megoldható lehet”- jegyezte meg. A kutató ismertette még a jövedelmi szegénység és a súlyos anyagi depriváció kockázatának az alakulását. Az „alacsony munkaintenzitású háztartásban élők aránya a 0-59 éves népességben” indikátort a háztartás minden tagjára értelmezni kell. A gyermekekre vonatkozó szegénységi kockázat kapcsán elmondta, hogy az államnak nagyon fontos feladata a jövő generációjáról való gondoskodás. „Az ő érdeküket figyelembe kell venni” - hangsúlyozta.

Dr. Kiss Norbert az egészségügyi és szociális védőháló kapcsán először az egészségben eltöltött évek számának bemutatására tért ki. „Az egészségügyön túlmenően a jóllétnek komplexebb mérését valósítja meg ez az indikátor” – mondta. Meglátása szerint, ahogy fejlődik egy ország, úgy nő az indikátor értéke is. „A társadalmi juttatások a GDP arányában való mérése nemzetközi összehasonlításra ad lehetőséget” - jegyezte meg. Elmondta, hogy hazánk a legtöbb országhoz képest eltérő módon reagált a gazdasági válság hatásaira. „Mi a társadalmi juttatások arányát visszavettük” - hangsúlyozta. A GDP arányában kimutatott egészségügyi kiadásokból látható, hogy a lakosság többet költhet az egészségügyre. „A teljes termékenységi arányszám Magyarország tekintetében növekszik” - mondta.

Dr. Szabó Ildikó a nyugdíj-helyettesítési rátáról elmondta, az EU-s átlagot meghaladja. „Az EU-n belül a 4. legjobb, a visegrádi országok közül a magyar a legkedvezőbb” - emelte ki. A foglalkoztatottság és oktatás dimenzióján belül a 15-64 éves korú, gazdaságilag aktív népesség számának alakulása kapcsán kitért arra is, hogy erre az állampolgárok nyugdíjba vonulása negatívan fog hatni. „A magyar mutatók kedvezőbbek az EU-s átlagnál” - mondta. Hozzátette, a visegrádi országok közül egyedül Csehország bír kedvezőbb adattal.

Dr. Kiss Norbert a Pisa-felmérés eredményének ismertetésénél elmondta, hogy Magyarországon nagyobbak a különbségek. „A szociális háttér megengedhetetlenül meghatározza, ki milyen iskolai eredményt ér el” - fogalmazott. Meglátása szerint az oktatási rendszernek kiegyenlítőbbnek kellene lennie. A korai iskolaelhagyók aránya esetében a magyar vállalást jelentő 10%-os célértéket nem közelítjük meg, a felsőfokú végzettségű fiatalok aránya pedig alacsonynak mondható. Mint mondta, a vándorlási különbözet a ki- és a bevándorlók arányát méri. „Ez egy folyamatosan lassuló trend” - jegyezte meg. Kiemelte, hogy visszaesett a bevándorlók száma és a kivándorlók aránya is csökkent. „Jelentős a változás az elmúlt évek tapasztalataihoz képest” - hívta fel rá a figyelmet.

Az egyén a társadalomban elnevezésű dimenzióban az élettel való elégedettség indikátoráról elmondható, hogy a fiataloknál kifejezetten magas ez az arány. Hozzátette, ez a kor előrehaladtával csökken. „Az egyén által végzett tevékenység tartalmassága alapvetően kiegyensúlyozott” - fejtette ki. Az önkéntes társadalmi munka gyakorisága és az egészségügyi ellátórendszer minőségével való elégedettség bemutatásán túl az oktatással való elégedettség változását is górcső alá vették. „Minél magasabb az iskolai végzettség, annál kritikusabb a vélemény az oktatásról” - hangsúlyozta.

A műhelybeszélgetés a KÖFOP-2.1.2.-VEKOP-15-2016-00001 „A jó kormányzást megalapozó közszolgálat-fejlesztés” projektből valósult meg.

Szöveg: Fecser Zsuzsanna

Fotó: Halápi Katinka